Körösparti metropolis

A nyolcvanhét éves korában elhunyt írónak, irodalmi életünk jeles alakjának, Hegedüs Gézának utolsó műve volt Nagyvárad krónikája. A kiadó felkérésére, a Várad, villanyváros sorozat számára készült kötet megjelenését azonban már nem érhette meg. Szeretett városának történetét írta meg benne páratlan műveltségére, történeti és irodalmi forrásokra, a 17. század végétől pedig kiváltképp Lakos Lajos, egykori Bihar vármegyei levéltáros könyvének adataira alapozva. Az Alföld és Erdély határán, a Biharnak nevezett terület középpontjában, a Sebes-Körös két partján fekvő város legendáriumát a honfoglalást megelőző időktől, a feltételezett avar településtől, majd a kazár fejedelemség idejétől beszéli el egészen 1920-ig, a trianoni békekötésig, amellyel a határon kívülre kerülvén befejeződött Nagyvárad magyarországi fejlődésének története. A két dátum közötti időszakban hercegség központja, püspökségi székhely, Szent László legendás városa, Vitéz János püspöksége idején a magyarországi humanizmus egyik központja, majd a Dózsa-féle parasztfelkelés egyik színhelye, az erdélyi fejedelmek vezette függetlenségi harcok fontos szereplője volt, majd a kiegyezéstől az első világháború befejezéséig tartó fél évszázad alatt fénykorát élve haladó polgárvárossá, a Holnap városává, irodalmi központtá fejlődött. Hegedüs Géza a tőle megszokott mesélőkedvvel, lebilincselő történetmondással teszi vonzóvá e várostörténeti munkát – nemcsak a történelem és a város múltja iránt érdeklődők számára, de minden olvasója örömére.